2009. november 15., vasárnap

"Kölyöksors"- Cikk, melyet minden kiskutyát kereső gazdijelöltnek és aktuális gazdinak ajánlok!!!!!!

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem.
Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan megdöglöttek, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk. Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!
Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a 'kis embereket', a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja - Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet! De végül egyikőnket sem vitt haza senki. A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták.
Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem. Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket! Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának de ez oly nehéz. Majd' a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy "lehet, hogy elérkezett az idő". Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak veleszületett rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét.
Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság. Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett. -Látják, - mondta az orvos -, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak" Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...
(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutya-szaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért)

2009. október 25., vasárnap

2009. október 24. Szerbia - Senta CAC





Nefertiti Midnight Benji's of White Siberian

Szerbiából ismét kiemelkedő eredményekkel térhettünk haza. :-))))

Nefertiti növendék osztályban (Intermediate Class) Kitűnő I., CAC, BOB (fajtagyőztes) és BOG (fajtacsoportgyőztes) címeket szerzett!!!


Nagyon Boldogok Vagyunk, mert ezzel a címmel Nefertiti is teljesítette a SZERB CHAMPIONÁTUS feltételeit. :-))))))

Bíró (Judge): Paróczi Pál

Dr Bobory László Emlék-kiállítás és Szentendre CAC




2009. október 17.

Ninette Midnight Benji's of White Siberian

Növendék osztály: Kitűnő, Miskolc Szépe - Bajnoka

Bíró: P. Szabó Béla
-------------------------------------------------------------------------------------------------

2009. október 18. Szentendre

Ninette ezen a napon is remekül szerepelt.

Bíró: P. Szabó Béla

Növendék osztály: Kitűnő I., CAC címet szerzett.

2009. szeptember 29., kedd

Dunaharaszti - Szánhúzó Kutyás Találkozó

2009. Szeptember 25-27. Dunaharaszti-Universum Camping
Északi és Szánhúzó Kutyák Találkozója
Egy igazán tartalmas hétvégét töltöttünk Harasztiban belevaló kutyás brancs társaságában versennyel, kikapcsolódással és beszélgetésekkel.
Taroval elindultunk CCW kategóriában életünk első versenyén, ahol a VII. helyet foglalhattuk el. Ezzel is elégedettek voltunk, hiszen előttünk aktív futóversenyzők indultak. :-)
Egy-két kép a hétvégéről:

Köszönöm Csucsu a képet!!! (Itt már halál fáradt fejem volt nekem is. :-))











Szombaton Petra is meglátogatott Bennünket Shiroval és Lüszivel.


2009. szeptember 20., vasárnap

2009. szeptember 19. Szerbia, Turija CAC










Szerbiában ismét sikeres hétvégén zárhattunk.
Csodálatos napot tölthettünk Turiján, kitűnő, igazi kiállításra alkalmas időjárással.
We ended a successful weekend again in Serbia.
We spent a wonderful day in Turija.


Eredményeink/ Titles:

Gentle Prince of Yoshi and us "Taro": Intermediate Class: CAC, BOB, BOG, BIS III., ezzel a címmel Szerb Champion is!!!!!
Nefertiti Midnight Benji's of White Siberian: Intermediate Class: CAC